A negyedik adventi gyertya üzenete: Megérkezés

 

Minden várakozás célja a megérkezés. Adventi várakozásunk utolsó üzenete is ez. Az ígéret valóra vált: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod nevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

„Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme fölséges királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, gyorsan eljön a Te üdvösséged.”

Erzsébet pedig Mária látogatásánál betelt a Szentlélekkel és így szólt: „Áldott vagy az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse... boldog, aki hisz annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

„Te Efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júdea városai között, mégis belőled származik, aki kormányozni fogja népemet.”

„Íme eljön, akit várva várnak a nemzetek és dicsőség tölti be az Úr házát.”

Amint a szentírási idézetek egymás utáni sora felkészíti a születés örömére vágyakozó embert, éppen úgy készít fel bennünket a négy adventi hét várakozó reménye a megérkezés boldogságára. Hiszen a reménység által vagyunk megszentelve, mert megígéri nekünk a soha el nem múló örömöt, amely már a szívünk mélyén rejtezik, mert az öröm az maga a Megváltó.

Isten Máriát használja fel eszközül, hogy a megérkezés állomása legyen, igaz a régi sokszor emlegetett idézet: „Mária által jutunk Jézushoz” – karácsonyi előkészületünkben még inkább igaz. A bűnbeesés után ott van már az ígéretben Szűz Mária személye. Ő az, akit Isten megóv fogantatásának pillanatában az első bűn foltjától, ő az, aki mint kiválasztott, a Szentlélek erejéből Isten fiának anyja lesz. Ő az, aki Erzsébetet látogatva méhében hordozza Jézust, ő az, akit a szálláson elutasítanak, hogy istállóban szülje meg a világ urát. Irigykedve tekintenek rá, mert: „Boldog a méh, mely hordozott.” Ő az, aki a keresztút csúcsára megérkezve ott áll a kereszt tövében. Itt adoptálja nekünk Máriát a kereszten függő: „Íme a Te anyád.” Ettől kezdve Mária a megszületett vándorló egyház anyja, s rajta keresztül árad az áldás Isten népe, gyermekei felé.

Szent Ambrus oktat, magasztaljuk az Urat, de nemcsak emberi szavakkal, hanem úgy, hogy bennünk dicsőüljön meg: „Krisztus az Isten képmása, de az emberi lélek is dicsőségessé teszi magában az Isten képmását, ha valami igaz és istenfélő dolgot cselekszik, hiszen saját képére és hasonlatosságára alkotta őt a Teremtő.”

Mária is boldog volt, mert hitt az Úr szavának beteljesedésében. Erősítsük magunkat mi is, „még nem késő, itt az alkalmas idő”, velünk az Isten, de befogadni és tovább adni is Márián keresztül – mint a kegyelem csatornáján – tudjuk embertestvéreink felé.

„Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.
Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.”

2012. december 23.

FacebookTwitterGoogle bookmark
Hozzájárulás sütik (browser cookies) kezeléséhez
A felhasználói élmény javítása érdekében adatokat (sütiket) adunk át a böngészőprogramjának a biztonságos használat, a weboldal forgalmának elemzése érdekében.
Kérjük, adja ehhez hozzájárulását a bal oldali gombra kattintva!