A harmadik adventi gyertya üzenete: Örvendezés.

A fény egyre több, ragyogóbb. Jobban lát az ember, mert ereje megtöri a sötétséget. Az adventi várakozásban örvendezik a keresztény, örül, mert közeledik a Megváltó.

„Népem, ne félj, ne lankadjon kezed! Veled az Úr, a te szabadító erős Istened! Örömét találja Benned, szerető gonddal figyel és ujjongva vigad fölötted.”

Már az advent kezdetén, mikor halljuk a szót az egyházi liturgiából – „jön az Úr” -, az örvendezés várakozásával készülünk mindannyian a vele való találkozásra. De igazán csak az tudja majd átélni a találkozás örömét, aki nem a saját kiválósága miatt érzi magát biztonságban, hanem az Isten kegyelme által. S az ember örvendezve fedezi fel az imádságban, a szentségekben és a Szentírásban az Úr erejét.

Advent harmadik vasárnapja után elindulnak az emberek, hogy örömet szerezzenek, ajándékokat vásároljanak. Érzik, hogy az igazi ajándék az ajándékozót éppúgy gazdagítja, mint a megajándékozottat. Mert valamit akkor birtokol egészen az ember, ha azt már valakinek odaadta. Az evangéliumban is ezt halljuk: ha Istenért „elveszítjük életünket, megnyerjük azt.” A megajándékozott is megérzi az ajándékozás boldogító erejét, mert az ajándékozó mindig saját magát is megajándékozza a másiknak adott ajándékkal.

Isten önmagát adja a világnak Krisztus személyén keresztül – „aki látja a Fiút, ismeri az Atyát...” Benne békül ki Isten az önző világgal, melyet az ádámi önzés megfertőzött. Örvendjünk, mert közeledik a Megváltónk!

A harmadik gyertya fényénél észre kell vennünk azonban az emberiség nyomorát is. Hogy az ádámi bűn következményének átka sújtja a világot. Háborúk pusztításai, templomok romjai temetik maguk alá a halottakat. Menekültek ezrei hagyják el otthonukat, gyermekek keresik szüleiket, szülők családjukat. Tudunk így örvendezni?

Tudjuk: ha megszabadítjuk szívünket az önzéstől, az „én imádásától, megtaláljuk őt embertársainkban. Odaajándékozzuk önmagunkat a szenvedőknek – a bennünk élő Krisztusnak.

Az örvendezés lelkületével próbáljunk tehát az elkövetkezendő napokban egymás iránt figyelmesek lenni, készítsünk egy parányi ajándékot embertestvéreinknek nemcsak anyagi, hanem lelki értelemben is, hiszen szól az Úr: „Népem, ne félj, ne lankadjon a kezed! Veled az Úr...”

2012. december 16.

FacebookTwitterGoogle bookmark
Hozzájárulás sütik (browser cookies) kezeléséhez
A felhasználói élmény javítása érdekében adatokat (sütiket) adunk át a böngészőprogramjának a biztonságos használat, a weboldal forgalmának elemzése érdekében.
Kérjük, adja ehhez hozzájárulását a bal oldali gombra kattintva!